Több, mint 1 éve nézegettem a whippeteket a neten (gyerekkorom óta szeretnék) és egyre jobban akartam/tuk egy sajátot, mert mindenhol csak az imádat volt olvasható róluk, hogy bénaságukban is milyen tökéletesek..
az egyik legjobb leírás róluk - tökéletesen leírja a viselkedésüket és hogy mennyire kis eszesek és kreatívak:) tehát a szerelmem adott volt feléjük...
2009 novemberében meglátogattuk Volenszky István kenneljét (Rabbit Fanatic kennel). A többesszám: Nagywhip, a pasim. (róla jutott eszembe újra ez a fajta, ugyanis Ő egy whippet. de komolyan...az összes leírás illik rá, plusz a kinézete is egy az egyben egy whippetkutyára hajaz)
Úgyhogy leautóztunk whippetnézőbe Nyáregyházára, mert ő még nem látott élőben ilyen kutyust. persze az lett a vége, hogy ő is totálisan beléjük szeretett, nálam meg beütött a szerelem első látásra.
Ő Glamour.
btw: Glamour az ikertesója Tamásnak azaz Rygel kutyának, aki itt lakik a közelben és együtt szoktunk sétálni velük. kicsi a világ - szerencsére:)
Glamit akkor nem vihettük magunkkal, mert nem mertem vele beállítani anyámékhoz (meg akartam várni, míg albérletbe tudok menni a barátaimmal, amiből aztán persze semmi nem lett, így még a szüleimmel lakom), és más opció sem volt a lakhatásunkra.
Végigbőgtem két hetet (vagy többet, már nem emlékszem), de mára már tudom, hogy így kellett lennie. nem voltam/unk még készen rá. valaki más akart minket magának...
és itt elérkeztünk a lényeghez:)
avagy a megkaparintáshoz: egyre nehezebben bírtam a whippetnélküliséget - ha megláttam egyet a városban vagy valahol tisztára elérzékenyültem. elég hülyén festhettem könnyes szemekkel bámulva a kutyust, de szerencsére nem vették észre a népek:)
eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel, hogy anyámék mit szólnak, ha a híd alá kell menni vele, akkor a híd alá megyek vele, sluszpasz. de lesz egy whippim.
ismét belevetettem magam a kisvipik nézegetésébe, megismertem Apacs gazdiját, ő mesélte, hogy június elejére várhatóak whippetbabák a Tegár-kennelben (5-én meg is születtek). de én akkor már nagyon meg voltam kattanva, éjjel-nappal a kutyusról álmodoztam, gondolatban vittem magammal a buszon, a metrón és amerre csak jártam azt néztem, hogy ide hozhatom-e majd, ha meglesz.
még régebben (kb március környékén) kiszúrtam egy whippetalmot, akik február 14-én születtek (Valentin napon ♥), de az összes szuka baba le volt már foglalva mi meg mindenképpen lányt szerettünk volna, egyrészt mert még sosem volt nőstény állatom, másrészt meg a kukiskodást is el akartuk kerülni.
ezért kerestünk tovább, de meg kell hogy mondjam elég rossz a kommunikációjuk a whippettenyésztőknek, pedig nem vagyok láma, alig találtam rájuk. az meg, h van-e kiskutyus vagy nem, az megintcsak egy órás kutatómunka után derült ki mindig.
naponta nézegettem a valentin-almot, van-e változás :)
aztán megtudtam, hogy a Tegárban kék(solid blue) kutyusok várhatóak. gyönyörű a kék whippet, de az én álomszínem a világos volt-minél több fehér, annál jobb és foltokban legyen csíkos (egymás közt csak katonai színűnek hívtuk). megint elszontyolódtam.
kiderült számomra, hogy vipibabát nem lehet "csakúgy" venni. ha a tenyésztőnél nem ajánl be senki vagy nem ismernek a whippet fórumról (magyarul nem tudják ki fia borja vagy), akkor elég nehéz a kegyeikbe kerülni-ami érthető, nem adják oda a piciket akárkinek, meg kell bizonyosodniuk, hogy jó ember vagy-e.
amikor már totál elkeseredtem írtam egy e-mailt a Pastelpearlösöknek, akiknél a Valentine's Day alom született és az első vipijük neve Kata (így hívnak engem is - két dolog is sorsszerűvé varázsolta az egészet). leírtam, h mennyire vágyakozom egy vipi után, de olyan színű és szuka sehol sincs és tök jó, h Kata a vipijük és olyan szépen írnak a kutyusokról, hogy egyből szimpatikusak lettek. hamar jött a válaszlevél, amiről csak szuperlativusokban tudok írni - Anikó egyből úgy gondolta, hogy nekem a Waclaw lesz a tökéletes társam, felhívta a figyelmem, hogy a szukákkal több gond van plusz a fiúk sokkal elegánsabbak, vonulósabbak, viszont ugyanolyan bújósak, mint a lányok. ennek ellenére felajánlották Candyt is, akit meg akartak tartani maguknak..miért? szívhezszóló volt a levelem. cukik nagyon:) folytköv!