BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT DRÁGASÁGOM!

Ma született 1 éve a mindenem, a kedvesem, a világom... Pontosan 2010. február 14-én, 17 óra 6 perckor született Pastelpearl Waclaw, alias Csikó Whippet. Másodikként látta meg a napvilágot Pastelpearl Ambrosia & Happiness (Rozi) és My Camelot Thine Empire (Bron) gyermekei közül.

2010. 02. 14. 17:06

A szülinapját a szokásos helyünkön, a Mátyásföldi reptéren ünnepeltük labdázással, futkározással, gazdivalugrálással, tortával, gyertyával. A gyertyával kicsit megszenvedtünk mire meggyulladt, kisebbfajta szélvihar kerekedett minden egyes gyufagyújtás alkalmával... Csikókám meg csak ült ott mellettünk a szél miatt lobogó fülekkel és várta a sütijét.

kutyusos muffin...

már inkább enné azt a muffint

szülinapi puszi a mamitól

Végül nem bírtuk tovább és beültünk inkább a kocsiba gyertyát gyújtani és családilag elfújni.

cukiúr szemléli a tortát

végre!

finoooom kutyusos muffin!

Aztán Csikó evett a tortából, de persze csak olyan igazi kisgyerek módjára pár falatkát, inkább rohant játszani, szaglászni, többi kutyát lesni:)

Köszönjük a Pastelpearl kennelnek, Rókapunak és Rókanyunak, hogy engem választottak Waclaw gazdijának, valami különleges radarjuk lehet, de megmondták előre, hogy nekem ő lesz a tökéletes választás, ő illik hozzám a leveleim alapján. Igazuk lett, Csikó A WHIPPET. Nem raptorkodik, folyton boldog, jókedvű, optimista, finom lelkű kutyus. Kicsit lányos benyomást kelt, folyton lánynak nézik, de szerintem azért, mert olyan kis szerény-szelíd. Inkább visszahúzódó, nem az a központban-szeretek-állni fajta. Mindent a gazdiért, amíg az kényelmes természetesen...kőre, földre akkor se feküdne le, ha az élete múlna rajta... Ugyanakkor imád labdázni, de nem mindenáron. Idő kell, míg egy társaságban feloldódik, akkor is inkább a szukákkal szeret játszani vagy a nála kisebb kanokkal. Nagywhip kocsijának a hangját már messziről megismeri, egyből nézi, hogy hol lehet, mikor jön már. Imádja az eldugós játékokat, amikor meg kell keresnie a játékait a takaró/párna alatt, gazdi mögött, Nagywhip kezében. Ha valamilyen kaját nagyon szeretne, akkor hoz "cserealapot". Odaadja nekünk a játékait, rágócsontját, törcsijét, cserébe adnunk kell abból, amit eszünk. Olyan kis okos! Pontosan tudja mit hova teszek, honnan kell majd alkalomadtán elővenni :) A mellső lábait is sokat használja, a mancsával próbálja közelebb húzni a kezünket, amiben a megszerezni kívánt játék van.

Tud parancsszóra és kézjelre is ülni, feküdni, beszélni, felülni fekvésből, maradni. És ami a legfontosabb: nem megy le a járdáról, még a labdája után se, még ha kiszaladok az útra, utánam se.
Csodálatosan szófogadó, behívható, illedelmes kis csibész;)
Puszi a tesóknak, no meg a szülőknek, főleg Rozinak, aki a világrahozta ezt a tüneményt!