2012. január 15., vasárnap

Kaját rendeltünk

Csikó egyből a futárra veti magát mindig, túrja ki a szatyrot a kezéből, úgy örül neki, mintha ismerné.
Persze, mert kajaszaga van és kaját hoz...szerintem minimum azt hiszi személyesen Isten járult a színünk elé, hogy  etessen minket:)

Ma egy nagyon cuki lány volt a futár, tisztára megzavarodott Csikótól, csak hebegett és ismételgette, hogy mennyire szép és mennyire édes, no és természetesen mindezt fülig érő szájjal tette. Csikó közben körbeudvarolta, ugrált rá is, meg rám is (attól függően persze, hogy melyikünk kezében volt a kajás zacsi), aztán a pénzt is meg akarta enni. A csajszi egy tünemény volt, teljesen odáig volt Csikóért.
Aztán behoztam az ételt és letettem az ágyamra, Whippó fegyelmezetten leült szorosan a dobozok mellé és várta, hogy kinyissam. Elkezdtem enni a borsólevest, végignyalta a doboz tetejét, majd elvárta, hogy borsókat az ő szájába tegyem:) Miután befalatozta a levesemből az ÖSSZES borsót, várta, hogy akkor majd a rántott gombámat is nekiadjam. Szerencséjére találtam a gombák között egy rántott májat, azt megkaphatta...

közben így nézett végig...
Miután ettünk hozzámbújt és dörgölőzött, mint egy cica...
Még egy ok, amiért egy whippettel kell élni. Vasárnap, egyedül, másnaposan is frankó asztaltársaság :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése