Mivel épp egy projekten dolgozunk Pityivel és Ádival, megbeszéltünk egy időpontot, hogy közelítsük álláspontjainkat. Mivel épp aznap adtam át kis mentvényemet, Drogo-t az új gazdiknak, nem sikerült korán találkozni így egy közelebbi találkapontra helyeztük át magunkat, nevezetesen a Városligetbe.
Mivel Pityi alapjáraton nálunk volt (az ő egyik barátjának a szülei fogadták örökbe Drogo-t, így eljött ő is az átadásra) jött az ötlet: elviszem Olikát is a Kertembe, szokja egy kicsit az emberek közelségét, a buszozást, a várost. Ádi hozta Tubát, a magyar agarat, akivel Csikó sokszor bandázott még, amikor Tubesz kicsi volt, plusz Tuba öribarija, Kacsa volt is már nálunk pár napig vendégségben. Így reméltem, hogy Csikó megismeri majd, így Oli sem fog tőle beparázni.
A 20E valami 100 éves járatához volt szerencsénk odafelé, olyan hangosan zötyögött végig, hogy még én is azt hittem, h ránk robbannak az ablakok, Olika a
Csikó az ölemben aludt, így Olika is nyugodtabb lett egy idő után. (Ilyenkor Oli rendkívül édes, folyton néz rám azokkal a cuki szemeivel, megerősítést várva, hogy tényleg nincs baj, nem kell pánikolni.)
A Kertem sajnos dugig volt, 0 szabad asztal, így onnan gyorsan továbbálltunk a Dürerbe. Csikó ott már törzsvendégnek számít, többször is volt már, így ő úgy vonult oda be, mint aki hazajár.
Az a vicc, hogy Csikó számomra érthetetlen okból kifolyólag imád kocsmázni. Amikor megközelítettük a Kertem bejáratát, már húzott befele és szintén úgy vonult be oda is, mintha ő lenne Heidi Klum a vörös szőnyegen. Emelt fej, kis mosoly, nézeget körbe (van-e ismerős a placcon) és szinte mintha biccentene is az embereknek, akik megbámulják. Dürerben ugyanezt eljátszotta, már messziről kiszúrta, h odamegyünk és úgy ment befele az ajtón, mint akit a pultnál várnak már a hideg sörrel.
Lolóka viszont még sosem volt velem ilyen helyeken, így kicsit aggódtam, hogy mit szól majd a dologhoz. De sikeresen vette az akadályt, bár ő nem vonult, mint Csikó, inkább csak bepatkánykodott az asztalig.
Amikor viszont leültünk, lefeküdtek és egészen az indulásig nyugodtan elvoltak.
Hazafele is prímán viselkedett, egyre jobban szokja a buszozást, viszont Csikóval ellentétben, ő nem szeret ilyenkor az ölemben héderezni. Míg Csikó a buszon az ölembe kéreckedik és mély álomba merül, addig Lolita inkább a padlón nézeget éberen.
Fél éve még nem tudtam volna Olival és Csikóval egyszerre elmenni ilyen helyekre, de most már sokat fejlődött Olivér idegrendszere, hála Csikónak.
Pityi is meg volt lepődve teljesen, hisz ő látta Olit egy éve, és az a tény, hogy most teljesen magától odament üdvözölni őt is és Pietro-t is, sőt mi több hagyta magát simogatni és pórázon vezetni, nagyon meglepte.
Ez az egyik nagy szépsége annak, ha mentett kutyánk van... látni a csodálatos változást napról-napra, hogy kezd bízni az emberekben, a gazdiban és hogy hogyan válik egyre kiegyensúlyozottabb, nyugodt kutyává, aki kezdi megérteni azt, hogy a gazdi jót akar, szereti és meg kell bízni a döntéseiben.
 |
| Egy régi kép: Csikó a Dürerben vonul |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése