Juci-lak egy kertes ház, körbevéve erdővel, mezővel, patakkal és sok vaddal :)
Korán mentünk, a vonaton Whippé végig aludt. Kicsit izgultam, hogy mi lesz, ugyanis Jutikának van egy nagy kutyusa meg egy icipici cicusa. A kutyus kedves bájos - de vajon a saját területén, a kertben is az lesz? Whippé szereti a cicákat - nekünk is van itthon, a Nácó - őt nem bántja, már összeszoktak. De vajon a kicsi cicát se fogja akarni megenni majd? (gyönyörű mondat)
Megérkeztünk a házhoz és mint egy álomban: Bandita egy tündér volt Whippével, ő a saját kertjében is egy bájos, kedves kutya, még azt sem bánta, hogy az elveszi a játékait és a kajáját:) Bandita egy fekete labrador keverék és imádnivaló, de tényleg!
 |
| A három rosszaság |
Cicuka a cica pedig még nagyon kicsike és cseppet sem félt Csikótól, aki viszont le sem szállt róla, folyton ment rágcsálni a fülét, meg bökdösni, kergetni, szegény Cicuka kicsit ki is akadt már estére, mindenkire fújt, aki közelített hozzá, de szerencsére másnapra megbékélt. Amúgy nagyon kis karakán cicus, mert amikor a kutyák játszottak, ő a kutyaház tetejéről (lásd: a képen) kibickedett, néha azt hittük, hogy közéjük ugrik ő is játszani.
Miután elfogyasztottuk életünk (szerintem mindhármunk nevében mondhatom) legfinomabb svéd gombasalátáját reggelire parasztkenyérrel, kiegészítve egy kis savanyú gombával és végül desszertnek brownie Oltilekvárral, mennyei volt. Az Oltilekvár: birsalma lekvár, csak a készítője után (Zsolti-Jutika pasija) elneveztem Oltilekvárnak. Mondanom se kell, világéletemben utáltam a birsalmát...de ez a lekvár...na meg a gombák! Ezerféle ilyen-olyan fura kis üvegek és mindben csodálatos Zsolti által szedett (Olti hatósági erdész) szárított-savanyított-elrakott-megfőzött erdei gomba lapult:) Nagyon nyami!
Kirándulni mentünk a kilátóba, ahonnan a Duna-kanyarra lehetett rálátni. Egy erdőn keresztül baktattunk fel, kutyákat pórázon vittük, bár engem Goyci megszabadított Csikótól:)
 |
| Bandita-Goyci-Csikó-Cate-Brebó |
Visszamentünk ebédre, ami szintén elképesztően fincsi volt, Jucc őrségi tálban csinált nekem zöldségeket paradicsomos szósszal, mozzarellával, erdei gombával összesütve. Mennyei volt, olyannyira, hogy majdnem felzabáltuk az egészet, így másnapra csak kevés maradt:( A nem vegák (azaz a többiek) csirkemelles-paprikás-tejszínes-brokkolis pennét ettek szintén összesütve mozarellával.
Aztán elmentünk kirándulni a dögökkel egy nagy mezőre, Whippé nem is hitte el, hogy szabad, nem ment messze tőlünk még Banditával se. Egyszer bevette magát az erdőbe úgy hogy nem láttuk a sűrű bozótosban, hogy hol van, de hívásra egyből jött kifelé. Csodálatosan szót fogad, első szóra jött, bár lehet, hogy evett egy kis őzkakit, amikor egy másodpercig nem figyeltem, bár nem volt büdös, de biztos, ami biztos kap egy másfél Caniquantel Plus tablettát:).
 |
| Csikó a mezőn |
 |
| Bandita felszedett egy kis "felesleget" |
Aztán az erdőn át (ott is jól viselkedett, bár ha nem szólok rá, leszánkázik a baromi mélyen levő patak vájta kiszáradt mederbe) kijutottunk egy patakhoz, ahol Bandita mit sem törődve a hideggel belegázolt a vízbe és pancsolni kezdett. Egy kis idő múlva Csikó is belement, bár szigorúan csak bokáig:)
 |
| A helyiek által szerkesztett híd - nagyon regényes érzés volt ott ülni:) |
 |
| Whippet a vízben! |
 |
| Bandita és Csikó |
Miután hazamentünk és Banditát megszabadítottuk a feleslegétől, azaz a ragacsos termések tömkelegétől, aludni tértünk. Azaz csak tértünk volna, mert Csikó nem hagyott minket...mindenáron partyzni akart:
Aztán benyakalt egy egész üveg Nyakast és beájult...
 |
| A füle is kettéállt, olyan részeg volt.. |
Másnap elmentünk Verőcére a Duna partjára. Csikó rendkívül élvezte, Bandita itt is egyből zsuppsz, be a vízbe:))) Én télikabátban is szétfagytam, ő meg vidáman pancsikált a vízben és boldogan úszkált a botokért, amiket bedobáltunk neki.
 |
| Bandi és Csikó a hullámverésben |
Felmentünk egy imbolygó stégre, Whippé pedig kocsonyává vált...nagyon remegett, de azért jött, amikor hívtam:
 |
| Ez lett a kedvenc képem |
Találtunk egy szabadtéri színpadot, gondoltam fotózom kicsit Csikót, hogy legyen már végre egész-alakos fotóm róla:
 |
| íme |
Végül beültünk egy cukiba fincsi sütiket enni, majd hazamentünk vonattal. Én persze majdnem elbasztam a vonatot, de nem lennék én, ha nem lettem volna idegbeteg a peronon állva és egyszerre ötféle baromságot hallva a hangosbemondó szájából. Föl-alá járkáltunk Csikóval, mint a mérgezett egerek, míg végül elkaptam egy máv-os nőcit, aki útbaigazított.
Köszönjük az élményt Juccnak, no meg a fantasztikus kajákat! Remélem hamarosan újra együtt lesz a híres négyes:)
 |
| szerintem hasonlítanak:) |
 |
| szépik:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése