sok minden történt ma, először is találkoztunk Rygellal. ő az a whippet, aki a Glamour tesója és ott lakik, ahol mi, így a gazdijával, Mónival, szoktunk whippetelni, azaz tapasztalatot cserélni a whippeteinkről-vagyis ő mesél, mert neki már van tapasztalata, én meg szorgalmasan figyelek. Ry kutya már egy ideje nem játszott (amióta én ismerem tuti nem), csak kullogott Móni után és kész. néha labdázott, de ennyi. aztán tápot váltottak: Royal Caninról áttértek az Acanára. most megismertem Ry igazi énjét :) tisztára kis bolond lett, örült, jött, hogy simizzem (eddig ilyet soha, nemnem, senkinek), játszottak Whippettel, futottak jó sokat, rágcsálták egymást a fűben fetrengve, Whipi egészen odáig volt, hogy véééégre szóbaáll vele a nagyfiú Ry :)
örömteli változások történtek, bizonybizony. Mónival csak hüledeztünk, meg olvadoztunk, hogy juj de cukik! igazán azok voltak!
a másik, amire a címben is utalok, az a nevelés. ami kell az életedhez, amire szükséged van, hogy fejlődhess, stb, az jön magától csak teret kell adni és figyelni kell, hogy észrevedd. mivel sosem volt még kiskutyám így néha gőzöm sincs, hogy mit csinálok jól vagy rosszul, nem szeretném, ha W félre lenne nevelve és félőssé válna, vagy pukkanccsá. így minden ésszerű tanácsnak és nevelési praktikának rendkívül örülök.
így futottam bele két emberbe is, akik hivatásos oktatók és pont jókor voltak jó helyen :)
az első egy nagyon szimpatikus nő volt, akiből olyan szinten sugárzott a cukiság, hogy még. az egyik ismerősömhöz tudnám hasonlítani, habitusban, viselkedésben, beszédmodorban egyaránt, mégpedig a Szirom (magyar agár) gazdájához Ancsához. ő egy uszkárt hozott kocsiban egy kerekesszékes lánynak segítőkutyának, vagyis még csak beszokás alatt van, mert fiatal még a kutyus. pont a házunk előtt állt meg a bazi nagy Volvo terepjárójával és egyből leszólított, hogy juj de aranyos whippetem van. és csomagolta ki a Chilli nevű ebet az autóból, míg elmesélte, hogy neki afgán agara van. szóba jött az autózás a kutyával, na meg a hányás.
elárulta, hogy nem a gyomrával van baj, hanem bestresszel a dög és azért lesz rosszul. mert ugye hogyan találkozott autóval életében először? alighogy megismert minket, beültettük egy ilyenbe és Békéscsabáról Budapestre vittük egy idegen helyre, távol a mamájától, tesóitól, idegen emberek közé. nem csodálom, hogy fél.
szegényke, ha lemegyünk a teremgarázsba már remeg...egyszer be is pisilt félelmében :(
hogy kell ezt javítani? autóban random jutifalat osztással, nomeg azzal, ha autózás után valami jó történik vele, például játék, séta, kaja.
a másik oktatóval tegnap este találkoztam, ő ott lakik a házunkban (ennyi..minden út Újpestre vezet..mindig is mondtam). szokásos esti kutyasétinél találkoztunk, mert nagy hepaj volt, Szotyi és Maron gazdái borozgattak, volt szúnyogriasztó füstölőnk, stb. így megállt Gyuri is Borisszal a labradorral, akit le lehet lőni és még haldoklik is:) és akkor is szót fogad, ha háttal adja a parancsokat a gazdi 10 méterről.
kiderült, hogy Whippit felesleges nevelnem, mert még kicsi és úgyis elvonódik a figyelme és a kiskutyáknak amúgy is az a dolguk, hogy ugráljanak és játszanak. egyvalamit javasolt, hogy kezdjem el már most: a domináns viselkedésről való leszoktatást. nem szabad hagyni, hogy a kutya akarata érvényesüljön, mert a fejünkre fog nőni. és az miben nyilvánul meg? nem fog tisztelni. ha nem tisztel, akkor nem fogad szót. ha nem fogad szót, nem lehet behívni. és nem lesz kiegyensúlyozott sem, hanem pukkancs lesz vagy félős.
alapszabályok:
-az ajtón ÉN megyek be előbb, ő csak utánam. de ezt nem úgy kell elérni, hogy rászólok. a kutyát figyelmen kívül hagyva kell bemenni az ajtón. ha bemegy előttünk ki kell vágni (de nem mérgesen vagy erőszakosan, hanem természetes mozdulattal), visszaállni és újból bemenni. addig, amíg nem akar majd előttünk bemenni. (mindezt szó nélkül, nem szabad szídni, se semmi. ha jól csinálja jutalom)
-sétánál nem engedni, hogy húzzon maga után. szintén nem szabad vele interakcióba lépni, csak simán el kell kezdeni az ellenkező irányba menni. mindezt határozottan.
-akkor labdázunk amikor ÉN akarom, nem akkor, amikor ő. a kajával szintúgy.
-legyen meg a saját területem, ahova ő nemjöhet be. csak ha behívom.
-és így tovább, a lényeg, hogy figyelmen kívül kell hagyni az akaratát, különben a fejünkre nő. és nem szabad engedni a hisztinek. és persze a következetesség. ha elkezdünk valamit, annak mindig úgy kell lennie utána már mindig, mert a kan kutya, főleg, ha dominanciára hajlamos, akkor be fog próbálkozni és megpróbálja majd visszavenni a hatalmat.
amiket még tanultunk: ne büntessem, ne üssek a popójára. majd ha nagyobb lesz, akkor 1x vagy 2x kell majd büntetni, de akkor nagyon. azt kell éreznie, hogy meg akarom ölni. és azt nem szabad megjátszani, mert megérzi. persze Whippettel ezt nehéz, hisz képtelenség haragudni rá, annyira cuki. de muszáj lesz, annak érdekében, hogy szót fogadjon. persze vigyázni fogok, hisz a vipikkel csínján kell bánni. nem akarom összetörni a lelkét.
ha most rosszalkodik csak szóljak rá, lökjem arrébb onnan, vonjam el a figyelmét, stb.
(ami durva volt: amíg beszélgettünk Whippi felzabált valamit a földről, mire én kicsit rávertem a popójára, hogy nem szabad. persze le se szarta. aztán mutatta Gyuri, hogy meg kell így rázni a nyakánál (épp hogy megrázta, nem túl erősen) -Whipi úgy megilletődött tőle, hogy csak nézett, h mi van. aztán leült a srác elé, nem menekült el... mert elkezdte tisztelni. ennyi:D)
elmondta még, hogy hogyan kell hozzászoktatni, h ne lépjen le a járdáról. akkor se, ha egyedül van. szóval nem feladatnak kell beállítani, hanem bele kell égetni az agyába. megállok a padkánál-ő is. ha hívom, lelép. különben nem. és ugyanúgy, mint az ajtónál, vissza kell rakni a járdára és elölről kezdeni. aztán amikor tudja, növelni az ingerküszöböt. én nem állok meg mielőtt lelépek, de neki meg kell, futva lépek le a járdáról, labdát/kaját dobok ki az útra, stb. sok türelmet igénylő feladat lesz:D
amúgy pont jókor tanította nekem ezeket a srác, ugyanis tegnap lefekvéskor próbáltam rendezni Whipit, hogy ne ott és ne úgy feküdjön az ágyban(Nagywhip lábán feküdt keresztben), hogy mi ne férjünk oda, mire rám morgott. jóó, nem volt fenyegető, inkább olyan hagyjál már félig alszom és nyögök morgás volt, de morgás volt. rászóltam és rendezgettem tovább, de megint morgott. harmadjára leparancsoltam az ágyról-spurizott is, rájött, hogy rosszat tett...
sokáig nem jött be, aztán úgy félóra múlva becsattogott, letette az állát az ágyra aztán persze nem mert feljönni(nagyon helyes!) és kiment. ezután kb 2-3 perccel behívtam, jött is egyből, látszott rajta, h megkönnyebbült és nagyon örült, hogy nincs harag. ráfeküdt a lábamra és elaludt.
reggel persze Nagywhip-et groomingolta nem engem, hozzám csak odabújt. és szépen jött a pórázon is, egyáltalán nem húzott, szépen szót fogad azóta.
:)
