kétféle van: az egyik fajta az, amit mindenki ismer - az összeaszalódott múmia a betonra lapítva, ha nagyobb lenne frizbizni is lehetne vele típus. a másik, amit csak akkor ismersz, ha gyakran molyolsz a fűben és eső után másnap szokásod a fűcsomókat széthajtogatni és két centiről szemlélni...vagy ha van kutyád.
az első féle nem érdekel - könnyen észreveszem és ha megkérem a kutyát, kiköpi (általában). de a második alattomos bír lenni...
a nagyobb kutyák belefetrengenek és nagyon büdösek lesznek tőle. na vajon miért? mert ez nem összeszáradt múmia, hanem fehér(!!!) - bizonyos esetekben meg már fekete - puha, oszlásnak indult giliszta...ami már nem jutott ki a betonra és megfulladt a fűben.
na. ezeket fogyasztja előszeretettel a Whippet...
egyszercsak szaglászni kezd, én örülök, mert azt hiszem, hogy pisilnie/kakilnia kell és a helyét keresi, de nem, látom, hogy valamin csamcsog jóízűen. persze, hogy gilinyót zabál. egyszer kiszedtem a szájából kézzel...akkora hős vagyok, majdnem elájultam:)
mostmár kitanultam, hogy melyik szaglászás mit jelent és tudom, hogy mikor fog kakilni, pisilni, gilisztát enni...
amikor erről panaszkodok általában annyit mond mindenki, hogy "hahahha, fehérjeforrás". egyrészt: nincs szüksége fehérjeforrásra, kapja a tápot, jutifalatként párizsit/virslit. legyen már az elég neki. másrészt: az állatorvos is mondta, h összeszedhet bármi férget, fertőzést, stb-t ezektől a hulláktól. harmadrészt: nemár. pont a gilisztát? de csak mert azoktól félek egyedül :)
hogy lehet erről leszoktatni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése