2010. június 26., szombat

hipohonder

az vagyok...magamra is, mármint folyton azt hiszem, hogy valami titokzatos betegségem van. de amit néha a kutyával művelek...
egyik jóbarátom, Ata felhívta a figyelmemet arra, hogy a blogomat olvasva az az érzése támad, hogy ezekkel a kutyákkal rendkívül sok probléma van és a világért se adná kutyatartásra a fejét. egészen pontosan ezt írta: "Amúgy teljesen beparáztat a blog, engem mint hozzá nem értőt. Annyi nyavajáról írsz, ödéma meg bőrféreg szívféreg, h nem mernék bevállalni egy blökkencset. De gondolom ez sok problem főleg a whippettel van csak, nicht so?"
nos, igazából ez a sok probléma a fejemmel van. azaz a fejemben. kiderült, hogy csak egy szimpla oltás bedurranást néztem bőrféregnek, ami mindenki másnak egyértelmű volt, rajtunk (Nagywhip és én, azaz a szülők) kívül. szóval nemes egyszerűséggel túlparázok mindent. szerencsére az állatorvos jól felkészült (Goyci! csak nem odaadtad neki a Koszi használati utasítását?) és csak legyint az agymenéseimre. de közben látom rajta, hogy természetesen odafigyel és megvizsgálja. de sokszor mosolyog a nemlétező bajsza alatt, hogy miket kitalálok...
szóval kedves Ata nem, nincs velük sok baj:) a whippetekkel sincs több baj, mint a többi kutyával, sőt!
rövid a szőrméje: nem kell kozmetikushoz cipelni kétpercenként. hamar megszárad fürdetés után-ezt a műveletet sokat gyakoroljuk, lévén, hogy velünk alszik és gyakran whippetpuszival ébreszt - az orrunkat és a fülünket, nomeg ha épp odafér, a szánkat nyalja.
a fajtának nincs leírt betegsége: nincs túltenyésztve hálistennek. nem szívbetegek, epilepsziásak, izületi gondjaik sincsenek, stb.
a gyomruk kicsit érzékeny, bár én még ezt sem tapasztaltam, pedig Kicsiwhip amit tud, azt feleszi az utcán a földről...
és elég vékony a bőrük, így sérülékenyebbek, ha egy kutya megtépi, egyből varrni kell. bár nálunk még erre sem volt precedens.
szerencsére:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése