Nevelés a köbön

sok minden történt ma, először is találkoztunk Rygellal. ő az a whippet, aki a Glamour tesója és ott lakik, ahol mi, így a gazdijával, Mónival, szoktunk whippetelni, azaz tapasztalatot cserélni a whippeteinkről-vagyis ő mesél, mert neki már van tapasztalata, én meg szorgalmasan figyelek. Ry kutya már egy ideje nem játszott (amióta én ismerem tuti nem), csak kullogott Móni után és kész. néha labdázott, de ennyi. aztán tápot váltottak: Royal Caninról áttértek az Acanára. most megismertem Ry igazi énjét :) tisztára kis bolond lett, örült, jött, hogy simizzem (eddig ilyet soha, nemnem, senkinek), játszottak Whippettel, futottak jó sokat, rágcsálták egymást a fűben fetrengve, Whipi egészen odáig volt, hogy véééégre szóbaáll vele a nagyfiú Ry :)

örömteli változások történtek, bizonybizony. Mónival csak hüledeztünk, meg olvadoztunk, hogy juj de cukik! igazán azok voltak!

a másik, amire a címben is utalok, az a nevelés. ami kell az életedhez, amire szükséged van, hogy fejlődhess, stb, az jön magától csak teret kell adni és figyelni kell, hogy észrevedd. mivel sosem volt még kiskutyám így néha gőzöm sincs, hogy mit csinálok jól vagy rosszul, nem szeretném, ha W félre lenne nevelve és félőssé válna, vagy pukkanccsá. így minden ésszerű tanácsnak és nevelési praktikának rendkívül örülök.

így futottam bele két emberbe is, akik hivatásos oktatók és pont jókor voltak jó helyen :)

az első egy nagyon szimpatikus nő volt, akiből olyan szinten sugárzott a cukiság, hogy még. az egyik ismerősömhöz tudnám hasonlítani, habitusban, viselkedésben, beszédmodorban egyaránt, mégpedig a Szirom (magyar agár) gazdájához Ancsához. ő egy uszkárt hozott kocsiban egy kerekesszékes lánynak segítőkutyának, vagyis még csak beszokás alatt van, mert fiatal még a kutyus. pont a házunk előtt állt meg a bazi nagy Volvo terepjárójával és egyből leszólított, hogy juj de aranyos whippetem van. és csomagolta ki a Chilli nevű ebet az autóból, míg elmesélte, hogy neki afgán agara van. szóba jött az autózás a kutyával, na meg a hányás.
elárulta, hogy nem a gyomrával van baj, hanem bestresszel a dög és azért lesz rosszul. mert ugye hogyan találkozott autóval életében először? alighogy megismert minket, beültettük egy ilyenbe és Békéscsabáról Budapestre vittük egy idegen helyre, távol a mamájától, tesóitól, idegen emberek közé. nem csodálom, hogy fél.
szegényke, ha lemegyünk a teremgarázsba már remeg...egyszer be is pisilt félelmében :(
hogy kell ezt javítani? autóban random jutifalat osztással, nomeg azzal, ha autózás után valami jó történik vele, például játék, séta, kaja.

a másik oktatóval tegnap este találkoztam, ő ott lakik a házunkban (ennyi..minden út Újpestre vezet..mindig is mondtam). szokásos esti kutyasétinél találkoztunk, mert nagy hepaj volt, Szotyi és Maron gazdái borozgattak, volt szúnyogriasztó füstölőnk, stb. így megállt Gyuri is Borisszal a labradorral, akit le lehet lőni és még haldoklik is:) és akkor is szót fogad, ha háttal adja a parancsokat a gazdi 10 méterről.
kiderült, hogy Whippit felesleges nevelnem, mert még kicsi és úgyis elvonódik a figyelme és a kiskutyáknak amúgy is az a dolguk, hogy ugráljanak és játszanak. egyvalamit javasolt, hogy kezdjem el már most: a domináns viselkedésről való leszoktatást. nem szabad hagyni, hogy a kutya akarata érvényesüljön, mert a fejünkre fog nőni. és az miben nyilvánul meg? nem fog tisztelni. ha nem tisztel, akkor nem fogad szót. ha nem fogad szót, nem lehet behívni. és nem lesz kiegyensúlyozott sem, hanem pukkancs lesz vagy félős.

alapszabályok:
-az ajtón ÉN megyek be előbb, ő csak utánam. de ezt nem úgy kell elérni, hogy rászólok. a kutyát figyelmen kívül hagyva kell bemenni az ajtón. ha bemegy előttünk ki kell vágni (de nem mérgesen vagy erőszakosan, hanem természetes mozdulattal), visszaállni és újból bemenni. addig, amíg nem akar majd előttünk bemenni. (mindezt szó nélkül, nem szabad szídni, se semmi. ha jól csinálja jutalom)
-sétánál nem engedni, hogy húzzon maga után. szintén nem szabad vele interakcióba lépni, csak simán el kell kezdeni az ellenkező irányba menni. mindezt határozottan.
-akkor labdázunk amikor ÉN akarom, nem akkor, amikor ő. a kajával szintúgy.
-legyen meg a saját területem, ahova ő nemjöhet be. csak ha behívom.
-és így tovább, a lényeg, hogy figyelmen kívül kell hagyni az akaratát, különben a fejünkre nő. és nem szabad engedni a hisztinek. és persze a következetesség. ha elkezdünk valamit, annak mindig úgy kell lennie utána már mindig, mert a kan kutya, főleg, ha dominanciára hajlamos, akkor be fog próbálkozni és megpróbálja majd visszavenni a hatalmat.

amiket még tanultunk: ne büntessem, ne üssek a popójára. majd ha nagyobb lesz, akkor 1x vagy 2x kell majd büntetni, de akkor nagyon. azt kell éreznie, hogy meg akarom ölni. és azt nem szabad megjátszani, mert megérzi. persze Whippettel ezt nehéz, hisz képtelenség haragudni rá, annyira cuki. de muszáj lesz, annak érdekében, hogy szót fogadjon. persze vigyázni fogok, hisz a vipikkel csínján kell bánni. nem akarom összetörni a lelkét.
ha most rosszalkodik csak szóljak rá, lökjem arrébb onnan, vonjam el a figyelmét, stb.
(ami durva volt: amíg beszélgettünk Whippi felzabált valamit a földről, mire én kicsit rávertem a popójára, hogy nem szabad. persze le se szarta. aztán mutatta Gyuri, hogy meg kell így rázni a nyakánál (épp hogy megrázta, nem túl erősen) -Whipi úgy megilletődött tőle, hogy csak nézett, h mi van. aztán leült a srác elé, nem menekült el... mert elkezdte tisztelni. ennyi:D)
elmondta még, hogy hogyan kell hozzászoktatni, h ne lépjen le a járdáról. akkor se, ha egyedül van. szóval nem feladatnak kell beállítani, hanem bele kell égetni az agyába. megállok a padkánál-ő is. ha hívom, lelép. különben nem. és ugyanúgy, mint az ajtónál, vissza kell rakni a járdára és elölről kezdeni. aztán amikor tudja, növelni az ingerküszöböt. én nem állok meg mielőtt lelépek, de neki meg kell, futva lépek le a járdáról, labdát/kaját dobok ki az útra, stb. sok türelmet igénylő feladat lesz:D

amúgy pont jókor tanította nekem ezeket a srác, ugyanis tegnap lefekvéskor próbáltam rendezni Whipit, hogy ne ott és ne úgy feküdjön az ágyban(Nagywhip lábán feküdt keresztben), hogy mi ne férjünk oda, mire rám morgott. jóó, nem volt fenyegető, inkább olyan hagyjál már félig alszom és nyögök morgás volt, de morgás volt. rászóltam és rendezgettem tovább, de megint morgott. harmadjára leparancsoltam az ágyról-spurizott is, rájött, hogy rosszat tett...
sokáig nem jött be, aztán úgy félóra múlva becsattogott, letette az állát az ágyra aztán persze nem mert feljönni(nagyon helyes!) és kiment. ezután kb 2-3 perccel behívtam, jött is egyből, látszott rajta, h megkönnyebbült és nagyon örült, hogy nincs harag. ráfeküdt a lábamra és elaludt.
reggel persze Nagywhip-et groomingolta nem engem, hozzám csak odabújt. és szépen jött a pórázon is, egyáltalán nem húzott, szépen szót fogad azóta.
:)

Grooming

A legnagyobb kedvencünk! A reggeli, délutáni, esti, hajnali, az ébresztő, az ébredés utáni, elalvás előtti, alvás közbeni GROOMINGOLÁS! (Jelentése itt olvasható)

De hogy mi mit nevezünk annak? Azt, amiről azt hittük, hogy utálni fogjuk mindennél jobban. Amikor a whippet nyal. Azaz tisztogat a nyelvével...mert ő nem olyan nyalakodós fajta, de nem ám. Ez tisztogatás. Nagy megtiszteltetés, ha ő groomingol valakit. Nagywhippel már versenyezni szoktunk, hogy melyikünket groomingolja Cukorúr...

Itt egy macsek groomingol egy whippetet

Nála ez az abszolút szeretet jele. Így szoktunk ébredni, de napközben is csinálja. Nem büdös a nyála egyáltalán és néha (mindig) otthagyja a nyelvét a karodon és úgy marad. Aztán rájön, hogy ja valamit elkezdett és a nyelve is hiányzik a szájából. De nem ám szimplán visszahúzza, hanem groomingol tovább, úgy, hogy a fejét tolja előre a nyelvével együtt:)

Imádjuk! Majd csinálok róla videót, megígérem...

hipohonder

az vagyok...magamra is, mármint folyton azt hiszem, hogy valami titokzatos betegségem van. de amit néha a kutyával művelek...
egyik jóbarátom, Ata felhívta a figyelmemet arra, hogy a blogomat olvasva az az érzése támad, hogy ezekkel a kutyákkal rendkívül sok probléma van és a világért se adná kutyatartásra a fejét. egészen pontosan ezt írta: "Amúgy teljesen beparáztat a blog, engem mint hozzá nem értőt. Annyi nyavajáról írsz, ödéma meg bőrféreg szívféreg, h nem mernék bevállalni egy blökkencset. De gondolom ez sok problem főleg a whippettel van csak, nicht so?"

nos, igazából ez a sok probléma a fejemmel van. azaz a fejemben. kiderült, hogy csak egy szimpla oltás bedurranást néztem bőrféregnek, ami mindenki másnak egyértelmű volt, rajtunk (Nagywhip és én, azaz a szülők) kívül. szóval nemes egyszerűséggel túlparázok mindent. szerencsére az állatorvos jól felkészült (Goyci! csak nem odaadtad neki a Koszi használati utasítását?) és csak legyint az agymenéseimre. de közben látom rajta, hogy természetesen odafigyel és megvizsgálja. de sokszor mosolyog a nemlétező bajsza alatt, hogy miket kitalálok...

szóval kedves Ata nem, nincs velük sok baj:) a whippetekkel sincs több baj, mint a többi kutyával, sőt!

rövid a szőrméje: nem kell kozmetikushoz cipelni kétpercenként. hamar megszárad fürdetés után-ezt a műveletet sokat gyakoroljuk, lévén, hogy velünk alszik és gyakran whippetpuszival ébreszt - az orrunkat és a fülünket, nomeg ha épp odafér, a szánkat nyalja.

a fajtának nincs leírt betegsége: nincs túltenyésztve hálistennek. nem szívbetegek, epilepsziásak, izületi gondjaik sincsenek, stb.

a gyomruk kicsit érzékeny, bár én még ezt sem tapasztaltam, pedig Kicsiwhip amit tud, azt feleszi az utcán a földről...

és elég vékony a bőrük, így sérülékenyebbek, ha egy kutya megtépi, egyből varrni kell. bár nálunk még erre sem volt precedens.

szerencsére:)

Whippet Good

Á-á-állatorvos felderíti a göböt

elfelejtettem leírni/mesélni, hogy az oldalán lévő göbtől úgy beparáztunk, hogy azonnal orvos! najó csak hétfőn.

délelőtt.

persze nem volt bent, a patikás csajszi mondta, hogy dunatévézik. ezt nem nekem mondta, hanem egy macskás csávónak, aki már régi cimbi lehetett...(nekem csak azt mondta, hogy holnap lesz bent)

kedd.

délután elmásztunk, bár esett az eső és a whippet nem akart utcára lépni, pláne átmenni a túloldalra - az mindig hosszú sétát jelent.

azonnal beinvitált a doki, Nyiszike asztalra. megmutattam a göböt, ő nem aggódott annyira, mint én:)

azt mondta, hogy szerinte ő ide adta a veszettség elleni oltást és tuti az durrant be, de 1 hét múlva vigyem vissza és megnézi újra. de adott strongholdot, ha jónak látom csepegtessem be vele. a vérvizsgálat a szívférgességre baromi drága, így azt is csak indokolt esetben kérjük majd - ha mondjuk 3 hét múlva se lappad a göb.

a vizenyő a hónaljában már felszívódott viszonylag, de azt is megnézte azért.

aranyos volt a dokesz, nem kért pénzt a vizsgálatért, ellenben a stronghold baromi drága.

szóval most így állunk, jövőhéten folytatom a sztorit.

döglött giliszta projekt

kétféle van: az egyik fajta az, amit mindenki ismer - az összeaszalódott múmia a betonra lapítva, ha nagyobb lenne frizbizni is lehetne vele típus. a másik, amit csak akkor ismersz, ha gyakran molyolsz a fűben és eső után másnap szokásod a fűcsomókat széthajtogatni és két centiről szemlélni...vagy ha van kutyád.

az első féle nem érdekel - könnyen észreveszem és ha megkérem a kutyát, kiköpi (általában). de a második alattomos bír lenni...

a nagyobb kutyák belefetrengenek és nagyon büdösek lesznek tőle. na vajon miért? mert ez nem összeszáradt múmia, hanem fehér(!!!) - bizonyos esetekben meg már fekete - puha, oszlásnak indult giliszta...ami már nem jutott ki a betonra és megfulladt a fűben.

na. ezeket fogyasztja előszeretettel a Whippet...

egyszercsak szaglászni kezd, én örülök, mert azt hiszem, hogy pisilnie/kakilnia kell és a helyét keresi, de nem, látom, hogy valamin csamcsog jóízűen. persze, hogy gilinyót zabál. egyszer kiszedtem a szájából kézzel...akkora hős vagyok, majdnem elájultam:)

mostmár kitanultam, hogy melyik szaglászás mit jelent és tudom, hogy mikor fog kakilni, pisilni, gilisztát enni...

amikor erről panaszkodok általában annyit mond mindenki, hogy "hahahha, fehérjeforrás". egyrészt: nincs szüksége fehérjeforrásra, kapja a tápot, jutifalatként párizsit/virslit. legyen már az elég neki. másrészt: az állatorvos is mondta, h összeszedhet bármi férget, fertőzést, stb-t ezektől a hulláktól. harmadrészt: nemár. pont a gilisztát? de csak mert azoktól félek egyedül :)

hogy lehet erről leszoktatni?

noti, Gödi és élet a féreghajtás után...

lett egy ilyenem ingyen, juhúúú! a billentyű germán, szóval kicsit lassabb vagyok vele, de majd megszokom, mindenesetre: háromszoros hurrá Nagywhippnek, mert ő szerezte!

a kutyási: a köhögés abbamaradt, több férget nem láttam a kakiban, a kezelést meg kell ismételni. csak nemtom még mikor, mert van aki 3 napot, van aki meg 2 hetet mond...

viszont...találtunk rajta egy kis göböt, értsd: mintha egy kis puha borsószem lenne a bőre alatt, de könnyen elmozdul, olyan, mint egy tasak. kicsit ráparáztam a bőrféregre, hétfőn megyünk dokihoz, kérek vérvizsgálatot és a féregknowhow-t is magamévá teszem:)

továbbá találtunk a jobb hóna alatt egy nagyobb tasakot, ami viszont fáj is neki, ha nyunyorgatják, a tenyésztő szerint egy vízenyős ödéma (vagymi), inkább bemásolom: "A hóna alatt egy szerencsétlen tompa megszorítástól is lehet kötőszöveti ödéma (vizenyő), ami spontán szűnik. Ha a kutya láztalan, láthatóan nem gyulladt (meleg, piros) a terület, akkor vétek megszúrni (leszívni), mert ha le is szív belőle valamit, akkor az fél nap alatt visszatelődik...., ha egyáltalán le lehet szívni belőle valamit. Rámetszeni végképp erősen meggondolandó, csak akkor érdemes, ha egy körülhatárolt tályogról van szó. Ha már mindenképp tevékenykedni akarunk, akkor legfeljebb egy kis antibiotikum fertőzés kivédésére - tételezzük fel, hogy valami kis szúrcsatornájú sérülés, aminek a bemeneti nyílása a szőr között nem látszik." (a tenyésztő egyébiránt belgyógyász)

Pöti whippet egyébiránt jól van, sokat játszik, pénteken találkozott a féltesóval, Ginával, aki a mamájának (Rozi) az előző almából van és kb most 1 éves, ha jól tudom...nagyon szeretik egymást!

én is nagyon szeretem Ginát, bár egyfolytában leRozizom, kicsit hasonlít a mamához habitusában. Reméljük a gazdija nem haragszik meg ránk:)

tegnap voltunk a Gödörben is a Deákon, fini bodzás fröccsöt inni, Whippetúr nem pörögte túl, az idő nagyrészében az ölünkben aludt. mielőtt még megszólna valaki: a kő nagyon hideg volt és a kicsinek vékony bőre és kicsi bundája van, úgyhogy felvettünk és betakartuk. már így is köhög szegényke, bár most javuló tendenciát mutat.

ha pisilnie kellett illedelmesen szólt és elvonultunk a fűbe pipilni:) kapott egy cseresznyét is, amit valaki elejtett. vittem neki tálkát, vizet, kaját, mindent:) jól elvolt.

amikor másodszorra vittük Goycival sétálgatni az ebet már sötét volt és a bokrok között, ahol át akartam csapatni, beleléptem térdig (!!!) egy vizzel, iszappal és még ki tudja mivel (:S) teli gödörbe. persze miután anyáztam 5öt, nagyot vihogtunk. ennek ellenére csupa undi volt a lábam, hát belemostam a tónak csúfolt pocsolyába, aztán rájöttem, h a túloldalon van kút, úgyhogy ott mosakodtam meg.

grrr:)

Nagywhipp épp ezért értünk jött, mert már késő volt, meg hüvi is, elég gáz lett volna vizes lábbal hazasétálni/buszozni. Hazavitte Goycit és Somát is falura, ahol Soma lakik...a vörös kurva után 3x balra, tudooood.:)

Á-á-állatorvos második felvonás

Tegnap: tehát csütörtökön újra meglátogattuk a dokit, mert egyrészt Nácót kell féregírtani, nomeg karmotlevágni és Whippetúrnál is akkor megejtjük a féregírtás, kullancscseppet, Lyme-oltást.

Amiért nem egy hét múlva megyünk - hivatalosan akkor telt volna le a 3 hét az előző látogatásunk óta - az azért van, mert Nyiszet úr köhög. Amikor labdáztunk egyik este, zihált is úgy, mint amikor nem szakad fel a váladék. Hörög kettőt-hármat, majd mintha öklendezne fejezi be a folyamatot, de nem jön semmi slejm vagy bármi. (Én persze azon parázok, hogy most köhögi fel a férgeket...ugyanis bejuthatnak a tüdőbe és akkor felköhögheti az ember -jelen esetben kutya. Egyszer amikor Prágában molyoltunk, ezzel paráztattunk Goyci barátnőm akkori paliját, aki elnyomott egy vicces cigit és köhögött végeláthatatlanul:D)

Összeszedtem anyut, mert egyedül nem tudtam volna elcihelni mindkét jószágot a szomszéd házba, de persze rossz lóra tettem...Már jóelőre felhívtam, hogy tegye a macsekot a hordozóba és ott találkozunk az orvosnál, mert én a városból mentem haza a whippettel és nem akartam hazavinni, aztán meg megint elindulni vele. Képtelen volt beletenni.

Hazamentem...Egy mozdulattam bevarázsoltam a macskát a dobozba -igazán jól jött az Animal Planeten nézett állatrendőrséges műsorból ellesett taktika (ilyenkor jó, hogy létezik a tv!).

Doki először Nácócicót vette kezelésbe, persze mutter kivolt, mert a macsesz egész úton bömbölt (szó szerint) és félt, hogyha a gyakorlott doki és asszisztens páros kinyitja a hordozót, akkor Nácó majd jól rájuk ugrik és összekarmolja őket. Folyamatosan osztotta a dokiékat, hogy juj, vigyázzanak, meg jaj, nehogy elszaladjon. Én persze röhögtem a markomba:D

Amikor Nácó megkapta a féregtabit, annyira megijedt, hogy azt hittük, hogy eldurrantot egy pukit. ööö...nem. Bekakilt szegény, de ezt csak később vette észre az asszisztens. Levágta a karmait még a dokesz, Nácó meg a kezelőasztalon ledobta a fél bundáját:) Nácó is belekerült a rendszerbe - a nevemre írták a kis dögöt:)

Aztán whippet jött, szurit megint nyikkanás nélkül tűrte, de sztem ez a doki jóságát is bizonyítja. Kapott féregtabit, még amit kaptunk a tenyésztőtől, de már egy egészet kapott, ugyanis lemértük és 8,4 kiló!!! Köhögésre szirupot mondott a doki, a körmére legyintett, hogy lesz ez még így se, a whippetek sérülékenyek. Megkérdezte, hogy első whippet e. Mondtam, hogy volt egy beagle-nk, de vipiből az első, mire felnevetett, hogy óóó, az sétagalopp a whippetekhez képest. A kiütésekre azt mondta, hogy a kölyöksége miatt van és addig lehet, amíg nem lesz ivarérett. Nyisze épp fogat vált, mozog elöl két foga, olyan cuki...mint az elsős kisgyerekek:)

Összesen a két állatért fizettünk 8 ezret, ami szerintem nem sok, ebben már benne volt az oltás ára is.

Most kakinéző van, ha van fíííreg, akkor ismételni kell a kezelést. Ezt a múltkor nem tudtam. Nácókakit szerencsére nem nekem kell lesni, szerencsére nem vagyok otthon. Ellenben a whippiét...

Már kakilt azóta és hmm. Volt benne. Tisztára kiboultam megint persze. De most egyedül voltam hajnali 1-kor az utcán, nem volt ott az apukám se, hogy megvédjen és felszedje helyettem. Már azon agyaltam, hogy szólok a biztonsági őrnek a házban, hogy fizetek is neki, csak szedje fel helyettem. Hívogattam Nagywhipet, hogy elterelje a figyelmemet és beszéljen hozzám, amíg el nem múlik a pánik. De nem volt elérhető:( így egyedül kellett megoldanom a rosszullétemet. (Egyre erőteljesebb a tanításom - ha értitek.) Lenyugodtam, a hidegrázásom elmúlt, elővettem egy zsepit, hogy először azzal terítem le és csak utána zacskózok, hogy ne érintkezzenek az ujjaim közvetlenül a kakival és ne érezzem az állagát és az esetleges csúszómászó undormányokat. Álltam ott vagy 10 percet. De sikerült.

Holnap felhívom a dokit...

Elolvastam a Whippet Centeren a kullancs per féregírtós részt...nem kellett volna. A lényeg: Strongholdot is vennem kell az Advantix mellé, tovább kikérdezni a dokit a vérvizsgálatról, a bőrférgesség kiszűrésére. Esténként ha sétálunk be fogom fújni a kutyát OFF!-fal is, egy fia szúnyogot sem szeretnék látni a közelében. Meg persze magamat is...MINDIG.

(Btw - hajnali fél 4-kor, azaz most, Whipé már alszik a hálóban-néha felkel, kicsattog, ellenőrzi, hogy megvagyok-e még, farokcsóvál, mosolyog, majd visszamegy durmolni ♥)

Ja és persze a köhögés: az állatorvosi rendelőhöz tartozó patikában vettem Advantixot, féregírtót, ha meg kéne ismételni (sajnos meg kell) de a csajszi elfelejtette odaadni a köhögés elleni szirupot és én is jól elfelejtettem. Hazaérvén sem jutott rögtön eszembe, de szerencsére még zárás előtt visszaértünk, a doki kint beszélgetett és amikor rám nézett eszébe jutott (pedig nem is volt ott, mert akkor már egy cicát vizsgált), hogy a szirup!

Berongyolt a patikába és mégegyszer megkérdezte, hogy hogyan köhög a Nyíg. Majd megmutatta a csajnak, hogy melyiket adja. CaniResp Dry a neve és tulajdonképpen nem is gyógyszer. Összetevők: méz, kakukkfű, glicerin, fekete bodza, kálium-szorbát, ciromsav. Hát ennyi. Kíváncsi leszek mi lesz. 5ml-t kell adni - van hozzá fecskendő is tök jó - napi kétszer, ha nem használ 10 ml-re kell emelni az adagot. Jó, hogy nem kell kemikáliával tömni a kutyut, de ezt én is tudtam volna prezentálni...méz ugye alap, kakkukfű: sima köhögéscsillapító, görcsoldó, fekete bodza meg gyulladáscsökkentő. Sőt, farmakológián jobb hatásfokú gyógynövényekről tanultunk...de azért remélem segít. Bár ez csak kiegészítő kezelés a papír szerint.

Meglátjuk.

Á-á-állatorvos

Első állatorvosi látogatásunk június elsején történt meg, kutyadokit Rygel-kutya gazdija, Móni ajánlott. Lakóhelyemtől 3 percre található, gyalog ráadásul! Móni még azt is elárulta, hogy a dokibácsinak is voltak whippetjei, tehát óriási mákunk van, mert még külön ért is a fajtához.

Ez szerintem nagyon fontos, minden fajtának vannak specifikációi és jó ezekkel tisztában lenni. Ő tisztában van:)

Bejelentkezni nem kell, csak besétálsz és kész. Mi is így tettünk, nem volt előttünk senki, a doki épp adminisztrált, aztán kijött bemutatkozni. Bevittük Nyiszikémet, felpakoltuk az asztalra, a doki meg csodálkozott, hogy két whippet is lakik egyhelyen (Ry és Whipé), mire gyorsan mondtam, hogy Rygel ajánlotta a doktorurat (muhahaha-egy fiatal srác a doktorúúúr).

Kapott veszettség elleni oltást, átírta a chipet az én nevemre, miután leellenőrizte, h benne van még. Hívónévként Sheldont mondtam, de szerintem átiratom vele, mert egy percig nem hívtam a kismajmot Sheldonnak. Beadta a féregírtót, megvizsgálta tüzetesen: lázmérés, fülcsekk, testtapi, miegymás.

Mindent rendben talált, megbeszéltük, hogy kap Lyme-oltást 3 hét múlva és akkor megint férgezünk is, meg kullancscseppeket is kapunk. Nácót (a cicám) is meg fogja adjusztálni legközelebb, megegyeztünk, hogy levágja a karmait, hogy ne tehessen kárt a Majomban. Se a bútorokban. Bár már mindegy...az már megtörtént.

Azt mondta a dokesz, hogy kicsit bágyadt lesz majd az oltás miatt, hát nem volt:) A szuritól meg se nyikkant, egyedül az nem tetszett neki, amikor a gyógyszert kellett bevenni. De attól is csak kicsit nyígott és ennyi.

Hazaérvén rátettem a kullancs/bolha/szúnyog távoltartó Anthrax cseppeket (Advantax), de persze elbénáztam, mert szar volt a leírása és 1 pontra cseppentettem a cuccot és lefolyt. Szotyi gazda Csaba megmutatta, hogy hogyan kellett volna, hisz Wí rövid szőrű, így egy csíkban kell végighúzni a marján (nyak és hát közötti rész). No majd legközelebb-lesz alkalmam gyakorolni, minden hónapban kell.

Másnap arra keltem, hogy 2x bekakilt, (ilyet eddig nem tett még sosem-a féregírtó számlájára írtam, mert az hasmenést okoz általában) de szerencsére nem volt folyós kaki, hanem kopogós volt mindkettő, ezért könnyű volt eltakarítani. Ám a második kakiban megláttam a rémet. Két darab kb 3 centis átlátszós-fehéres féreg halódott a kakiban. Aki ismer, az tudja, hogy a legnagyobb fóbiámmal kerültem itt most szembe, egy percig komolyan azt hittem, hogy el fogok ájulni. Elsötétült a világ és a tüdőm se rendeltetésszerűen funkcionált...

A kutyi pedig mint aki jól végezte dolgát, befeküdt az ágyamba a párnámra. Na ezt a gondolatot már nem tudtam elviselni, teljesen kiborultam.

Akkor apu mondta, hogy akkor most szépen vigyem vissza oda, ahonnan hoztam, ha ennyit képtelen vagyok elviselni. A Majmi meg közben olyan lelkiismeretfurdalós tekintetet produkált, hogy egyből visszavettem a hisztiből. Rájöttem: nem érdekel a legnagyobb fóbiám se, mert annyira szeretem őt, hogy ez sokkal fontosabb. Felülír minden mást. Mint a szerelem :) (főleg, hogy ez is az)

btw: a sok eső miatt majdnem minden este giliszták közé kellett vinnem sétálni. Már nem egyszer kaptam pánikrohamot miattuk. De a kutyust muszáj volt sétáltatni. Nem volt apelláta. Szerencsére minél többet esett, annál kevesebb volt, mert megfulladtak szegénykék (azért nem utálom őket, hasznos állatok, miattuk lesz jó gazdag a termőföld, de közben örültem is, mert egyre kevesebbet kellett látnom és elviselnem). Persze ha sok van egy helyen, azt továbbra sem bírom. Vagy ha nagyok és vastagok brr.

Tibész barátném kérdezte pont mostanában, hogy mire tanít a kutya. Többek között a fóbiám leküzdésében tettem óriási lépéseket előre, hála Whippetnek.

Hogy mire tanít még, azt majd egy külön posztban összegzem, mert rengeteg dologra!

4 hónap

ma lett 4 hónapos a babácska:)

sok puszi az orrára, bár ma különösen rosszalkodós napja van, de sajnos képtelen vagyok rá 1 percnél tovább haragudni...

szóval a folytatás: hazaértünk Békéscsabáról a whippel, megfürdettük, nem nagyon bírta, folyton menekülni akart, a fülébe tett vattát kirázta mindig, elég nehéz volt kordában tartani, hogy ki ne másszon csuromvizesen.

aztán telefonáltam anyuéknak - bár mondogatom egy ideje, hogy márpedig lesz whippetem, anyu nem hitte el, hogy komolyan gondolom, szerintem arra számított, hogy majdcsak elfelejtem. de ne-em:) így eléggé meglepődött, amikor megmondtam: holnap whippet-time, azaz készítse a Nácót (a macskám), mert új barátot szállítunk neki:)

anyu szegény csak annyit bírt kinyögni, hogy jaj meg juj és még azt is, hogy oké, hozd, megbeszéljük. (most szombaton a szomszédoknak ömlengett, hogy "ő a világ legjobb kutyája!!" de pszt! ;))

vasárnap Nagywhip szüleihez mentünk szülinapi ebédre (Nagywí sznapja volt azon a héten) és persze ők is totálisan odevoltak kicsi Whippetért, mert ő csak alukált, hozta a szokásos nyugodt formáját, nem kunyizott, nem ugrált, kapott egy icipici palacsintát enni, mert a kocsiban szegényke hányt és nem akartuk, hogy teljesen üres legyen a gyomra.

Nagywhip anyuja a lelkemre kötötte, hogy értesítsem, hogy mi lesz a macskával való találkozás után, de Nagywhí ezt meghiúsította azáltal, hogy elfelejtette megadni anyuja számát.

aztán hazavittük Whippet uraságot, aki félt a cicától, anyámékat imádta, szobámban egyből otthon érezte magát. Nácó szintén félt, a nap hőse pedig Nagywhip lett, mert nem szereti a macskákat és Nácót is most látta másodszorra, mégis megbarátkoztak és a rajta alvó Whippit is barátkoztatta a cicával. rántott husit adtunk Nácónak, mint jutifali, h összekösse az agya a kutyát a jóval, de nem bírtuk átverni:) tudta, hogy elvettük az egyeduralmát és azóta haragszik rám.

de ezt majd egy külön bejegyzésben részletezem majd.

ekkor sem készültek képek...amit szintén nehezményezek:(

de cserébe itt van pár mai Whippetkép:

a megkaparintás művelete

levélváltás után elgondolkoztam - ugye ott hagytuk abba, hogy a Pastelpearl kennelből visszaírtak, hogy szerintük nekem Waclaw lesz a tökély, de Candyt is felajánlották. az árrés a két kutya között óriási volt.

Waclit oltás, chippezés, stb "anyagáron" ajánlották, míg Candyt 3x drágábban. egyrészt: Candyvel tervük volt - ő fogja az új almot 2-3 év múlva megszülni, továbbá gondolom kiállítási célokra is szánták, saját maguknak:)

szuka kutyut eladni egy idegennek, nagy felelősség, ugye a szaporítók miatt, mert nem tudják, hogy nem akarok-e majd kiskutyákat, amiket aztán eladok, fittyet hányva a vérvonalra (erre azért kell figyelni, hogy ne jöhessen szóba a beltenyészet és ne legyenek a fajtának regisztrált betegségei-mert még hálaistennek nincsenek), no meg a nagyobb problémára: nincs rá kereset. annyi sok kiskutya van a világon, nem kell még 8. úgyse tudnám rendes felelős gazdiknak adni (bár a szaporítókat ez sosem érdekli). mert nagyon kevés rendes, felelős gazdi van a világon.

egy valami tartott még vissza. a koruk. minél kisebb korában kerül hozzám, annál jobb, annál tovább élvezhetem, hogy picike és cuki és amíg kicsi, addig velünk alhat az ágyban, stb.

eldöntöttem, hogy ááá, már 12 hetesek, az már túl nagy nekem, megvárom Dashy Diva (Sophie's Pearl kennel) babáit, akik augusztusra várhatóak és akkor még két hónap, tehát novemberben elhozhatom. főleg, hogy ott jó világos színű kicsikék várhatóak majd, elnézve az apukát és az anyukát.

Nagywhippel abban az időszakban (április-május eleje) nagyon keveset találkoztunk. kitalálta, hogy menjünk le Békéscsabára (Pastelpearl) és legalább nézzük meg Waclit és Candyt (addig is együtt vagyunk). ha nem akarom egyiket se magamnak, akkor szépen hazajövünk és keresünk tovább...

volt egy tárlatvezetésem még aznap (szombat, május 16.) utána tali és irány Békéscsaba! a kocsiban szorgalmaztam egy titkos jel bevezetését, hogyha nem szeretnénk megbántani a tenyésztőket, de egymás tudtára akarjuk hozni, h nem kell a kutyus. persze vicc volt csak:)

egyszeri eltévedés után megérkeztünk a címre, amit onnan is felismertem, hogy a képeken láttam a kerítés és a kapu színét.

Miklós jött ki elénk és egyből a kutyusok közé vezetett (a kicsikék külön helyen voltak, mert nem minden felnőtt kutya viselte el őket, plusz szobatiszták sem voltak, így a kazánházban laktak, külön kanapéjuk, foteluk és kifutójuk volt) . amint megláttak miket a picúrok a nyakunkba szakadtak, az enyémbe először Candy, Nagywhipébe pedig Wacli...

Candyt és Waclit átvittük a házba, ahol Tapsi és Cini várt minket, no meg persze Rozi az anyuka.

én egyből beültem a sok vipi közé és olyan boldog voltam ott, mint még sose. Rozi köszöntött minket, de inkább átadta a teret a kicsiknek...Cini viszont az ölembe kéreckedett, egyből beleszerettem, annyira tündéri!

Nagywhip Waclit tekergette főleg, míg Miklóssal és Anikóval beszélgettünk a vipikről, a tartásukról, szokásaikról.

ontottuk a szavakat, de tényleg, egyikünket se lehetett lelőni, annyi mondanivalónk volt, közben Candy feladta és kivitték, nehogy bepisiljen. Cini továbbra is rajtam hempergett, de már Waclus is rám telepedett (óriási boldogság volt^^). Rozi is oda-odajött hozzám, hogy simizzem őt is.

nem tudom hány óra telt el, én gyakran néztem össze Nagywhippel, hogy ő mit gondolhat, mert én tényleg a paradicsomban éreztem magam - vééégre egy csomó vipi vesz körbe!!!

Nagywhip időt kért és kimentünk a kertbe, addig Waclust is visszatették a kifutójukba, így kint nézegettük immáron kettesben a whippéket, de addigra már mindketten tudtuk, hogy ki lesz a nyertes (rajtunk kívül) :D

persze mindezek közben Cini követett, mint egy árnyék ♥

a kertben összefutottam Rozival, a mamával, akitől megkérdeztem, hogy elvihetjük-e a pici kölykét és megígértem neki, hogy vigyázok rá és szeretni fogom élete/életem végéig. Rozika hozzám bújt, úgyhogy ezt igennek vettem:)

megnéztük a többi kutyót is, akik el voltak zárva egy külön kifutóba, de csak azért, hogy ne másszanak a fejünk tetejére és ne sarazzanak össze. ott volt Kata, Brandon, Penny stb.

közben kijött Miklós és Anikó is és elmondtuk a döntésünket: Waclaw-ot választottuk! így őt bevitték a házba, hogy megbeszéljük a részleteket.

mivel már nagyon ugattak a nagyok, Miklós kiengedte őket, h megnézhessük őket játék közben - eszméletlen gyorsak, szépek és cukik voltak.

a házban megírtuk a papírokat, megmutogattak mindent, hogy mit hogy kell, kaptunk tápot(jó sokat), nyakörvet, pórázt, hányószacsit, féreghajtó tablettát, egy babát (én válaszottam, vicces, mert aztán viszontláttam egy képen a még nagyonpici Waclival) és jó sok tiszta pólót és takarót a kocsiba.

itt 4 napos a kicsi Wacli

kiderült, hogy a Róka házaspár is fiatalabbnak nézett jóval így megértettem a kezdeti tartózkodásukat - én se szívesen adnám a kiskutyát egy 18-20 éves kezébe. vicces volt: Anikó ugye kiírta az adataimat a szerződéshez és amikor bejött hozzánk elújságolta Miklósnak, hogy mégse vagyunk egyidősek a gyerekeikkel:)

aztán kiderült, hogy munkám miatt én egész nap a kutyuval tudok lenni, szerintem ekkor avanzsálódtam álomgazdivá:) (onnan tudom, hogy visszaolvastam a whippetcenteren és álomgazdinak tituláltak, ezúton is köszönet Rygel kutya gazdijának Móninak, hogy ilyen szépeket mondott rólunk ♥)

a hazaút: miután Rozi búcsúcsókot adott Waclawnak beültünk a kocsiba és elindultunk haza. a hazaút alatt kétszer hányt és remegett, szegényke eléggé nem bírta. ami még rossz: elütöttünk egy kutyust az úton:( én konkrétan sokkot kaptam, csak ültem és folytak a könnyeim és whippét simiztem, aki a hirtelen fékezéstől kicsit megilletődött. Nagywhip a rendőrökkel üvöltött a telefonba, akik nem tudták, hogy ilyenkor mi a teendő...és kisebb torlódás alakult ki mögöttünk-nem volt leállósáv, csak egy árok. a kutyut ezért ütöttük el, mert ha nem ütjük el, hanem kikerüljük, akkor árokban végezzük vagy szembekap egy renault.

végül aztán rendben hazaértünk, éttermezés* elmaradt, de nálam boldogabb ember a világon nem volt! Nagywhiphez vittük, mert anyámék még nem tudtak róla:)

felhívtam őket, hogy bejelentsem a nagy hírt, de ez a köv bejegyzés lesz, mert kisregény lett ez is.

ps: azért azt sajnálom, hogy erről nem készültek fotók:(

megkaparintás előtti bénázás

Több, mint 1 éve nézegettem a whippeteket a neten (gyerekkorom óta szeretnék) és egyre jobban akartam/tuk egy sajátot, mert mindenhol csak az imádat volt olvasható róluk, hogy bénaságukban is milyen tökéletesek..

az egyik legjobb leírás róluk - tökéletesen leírja a viselkedésüket és hogy mennyire kis eszesek és kreatívak:) tehát a szerelmem adott volt feléjük...

2009 novemberében meglátogattuk Volenszky István kenneljét (Rabbit Fanatic kennel). A többesszám: Nagywhip, a pasim. (róla jutott eszembe újra ez a fajta, ugyanis Ő egy whippet. de komolyan...az összes leírás illik rá, plusz a kinézete is egy az egyben egy whippetkutyára hajaz)

Úgyhogy leautóztunk whippetnézőbe Nyáregyházára, mert ő még nem látott élőben ilyen kutyust. persze az lett a vége, hogy ő is totálisan beléjük szeretett, nálam meg beütött a szerelem első látásra.

Ő Glamour.

btw: Glamour az ikertesója Tamásnak azaz Rygel kutyának, aki itt lakik a közelben és együtt szoktunk sétálni velük. kicsi a világ - szerencsére:)

Glamit akkor nem vihettük magunkkal, mert nem mertem vele beállítani anyámékhoz (meg akartam várni, míg albérletbe tudok menni a barátaimmal, amiből aztán persze semmi nem lett, így még a szüleimmel lakom), és más opció sem volt a lakhatásunkra.

Végigbőgtem két hetet (vagy többet, már nem emlékszem), de mára már tudom, hogy így kellett lennie. nem voltam/unk még készen rá. valaki más akart minket magának...

és itt elérkeztünk a lényeghez:)

avagy a megkaparintáshoz: egyre nehezebben bírtam a whippetnélküliséget - ha megláttam egyet a városban vagy valahol tisztára elérzékenyültem. elég hülyén festhettem könnyes szemekkel bámulva a kutyust, de szerencsére nem vették észre a népek:)

eljutottam arra a szintre, hogy nem érdekel, hogy anyámék mit szólnak, ha a híd alá kell menni vele, akkor a híd alá megyek vele, sluszpasz. de lesz egy whippim.

ismét belevetettem magam a kisvipik nézegetésébe, megismertem Apacs gazdiját, ő mesélte, hogy június elejére várhatóak whippetbabák a Tegár-kennelben (5-én meg is születtek). de én akkor már nagyon meg voltam kattanva, éjjel-nappal a kutyusról álmodoztam, gondolatban vittem magammal a buszon, a metrón és amerre csak jártam azt néztem, hogy ide hozhatom-e majd, ha meglesz.

még régebben (kb március környékén) kiszúrtam egy whippetalmot, akik február 14-én születtek (Valentin napon ♥), de az összes szuka baba le volt már foglalva mi meg mindenképpen lányt szerettünk volna, egyrészt mert még sosem volt nőstény állatom, másrészt meg a kukiskodást is el akartuk kerülni.

ezért kerestünk tovább, de meg kell hogy mondjam elég rossz a kommunikációjuk a whippettenyésztőknek, pedig nem vagyok láma, alig találtam rájuk. az meg, h van-e kiskutyus vagy nem, az megintcsak egy órás kutatómunka után derült ki mindig.

naponta nézegettem a valentin-almot, van-e változás :)

aztán megtudtam, hogy a Tegárban kék(solid blue) kutyusok várhatóak. gyönyörű a kék whippet, de az én álomszínem a világos volt-minél több fehér, annál jobb és foltokban legyen csíkos (egymás közt csak katonai színűnek hívtuk). megint elszontyolódtam.

kiderült számomra, hogy vipibabát nem lehet "csakúgy" venni. ha a tenyésztőnél nem ajánl be senki vagy nem ismernek a whippet fórumról (magyarul nem tudják ki fia borja vagy), akkor elég nehéz a kegyeikbe kerülni-ami érthető, nem adják oda a piciket akárkinek, meg kell bizonyosodniuk, hogy jó ember vagy-e.

amikor már totál elkeseredtem írtam egy e-mailt a Pastelpearlösöknek, akiknél a Valentine's Day alom született és az első vipijük neve Kata (így hívnak engem is - két dolog is sorsszerűvé varázsolta az egészet). leírtam, h mennyire vágyakozom egy vipi után, de olyan színű és szuka sehol sincs és tök jó, h Kata a vipijük és olyan szépen írnak a kutyusokról, hogy egyből szimpatikusak lettek. hamar jött a válaszlevél, amiről csak szuperlativusokban tudok írni - Anikó egyből úgy gondolta, hogy nekem a Waclaw lesz a tökéletes társam, felhívta a figyelmem, hogy a szukákkal több gond van plusz a fiúk sokkal elegánsabbak, vonulósabbak, viszont ugyanolyan bújósak, mint a lányok. ennek ellenére felajánlották Candyt is, akit meg akartak tartani maguknak..miért? szívhezszóló volt a levelem. cukik nagyon:) folytköv!

a whippetem és én

Fotó by: Stenza

A háttérben az áradó Duna látható hölgyeim és uraim.

szaporító-tenyésztő?

ugye tudjuk mi a különbség a szaporítók és a tenyésztők között? nos, nekem fogalmam sem volt. amikor sikerült Tegár Kapitány Apacs gazdijával CoRoval skype-on elbeszélgetnem elég hosszan, ezt a témát is érintettük.

szaporító: sok almot lehoz, a végeredményt nem nézi, a lényeg:eladni-eladni-eladni. általában nem túl jó körülmények között tartják a kutyusokat és akkor is lehoznak almot, ha nincs rá igény. nem érdekli őket, hogy hova kerülnek a kutyusok és mi a további sorsuk. általában hibásak is a kutyusok...( fogproblémák, törött farok, stb )

tenyésztő: náluk a kiskutyák jó helyen vannak, odafigyelve nevelik őket, míg új gazdihoz nem kerülnek. igyekeznek a fajtát nemesebbé, jobbá tenni, odafigyelve a vérvonalra. megtartanak kiskutyát a lehozott almokból, akikkel aztán kiállításokra vagy futóvonal esetén coursingre mennek majd. nem az eladás a lényeg, hanem náluk tényleg az számít, hogy felelősségteljes, jó gazdikhoz kerüljenek, hisz egy kutyus 15 évig a társunk és nem gondolhatjuk meg magunkat félúton, hogy mégsem kell. olyan, mint egy gyerek. gondoskodni kell róla.

a lényeg a lényeg, ha whippetet szeretnél, vagy bármilyen fajtatiszta kutyust, figyelj oda, hogy tenyésztőtől válassz!

ha kétségeid vannak kérdezz (whippet center, netboard fórum stb. -link itt oldalt)!

whippetem

blogírásba kezdek, hogy később emlékezhessek én is és a többiek is-már akik olvassák-a kicsi whippetem fejlődésére, rosszalkodásaira, és úgy általában a kettőnk közös életére.

remélhetőleg jó sok képpel fogom kicsipkézni mondanivalómat, már ha meglesz a brand new gépem, mert a mostani nem hajlandó a pendriveomat/kártyaolvasót olvasni.

no de most leviszem a kis whippémet, aki épp most verte le a mobilomat ezzel is jelezvén, hogy menjünk máááár:)